Ettem én a bánat kenyerét,
Dúdoltam a magány énekét.
Lépkedtem, mint fáradt vándor messzi földeken,
Nem vigasztalt engem senki sem.
Megjártam a sóhajok útját.
Átvirrasztva sok-sok éjszakát.
Emlékmorzsák éltették a szép emlékeket.
Meggyűlöltem én az életet.
Részeg hajnalok kábult percei.
Ködből szőtt utak sápadt fényei.
Voltak szép idők, voltak nagy szavak,
Hol van már a sok szédült pillanat?
Körülötted boldog emberek,
De te őket észre sem veszed.
Lépkedsz, mint egy fáradt vándor messzi földeken,
Nem vígasztal téged senki sem.
Részeg hajnalok kábult percei.
Ködből szőtt utak sápadt fényei.
Voltak szép idők, voltak nagy szavak,
Hol van már a sok szédült pillanat?
Dúdoltam a magány énekét.
Lépkedtem, mint fáradt vándor messzi földeken,
Nem vigasztalt engem senki sem.
Megjártam a sóhajok útját.
Átvirrasztva sok-sok éjszakát.
Emlékmorzsák éltették a szép emlékeket.
Meggyűlöltem én az életet.
Részeg hajnalok kábult percei.
Ködből szőtt utak sápadt fényei.
Voltak szép idők, voltak nagy szavak,
Hol van már a sok szédült pillanat?
Körülötted boldog emberek,
De te őket észre sem veszed.
Lépkedsz, mint egy fáradt vándor messzi földeken,
Nem vígasztal téged senki sem.
Részeg hajnalok kábult percei.
Ködből szőtt utak sápadt fényei.
Voltak szép idők, voltak nagy szavak,
Hol van már a sok szédült pillanat?