Itt van lásd, a maradék részből vágtam darabot.
A várostól messze járnék már, de maradok.
Nem fáj, köpd le az arcom hogyha látsz.
Most elvehetnéd mindenem,
hiszen úgysem fáj már semmi sem.
Valahol nem csak napfénnyel süt rám a hold,
biztos, hogy sokkal jobb már,
Nem száll az arcomba por,
és nem fáj már többé nekem az ami volt.
Úgy vágyom a fényre, mint a tüdőm a levegőre,
Úgy akarok látni, mint soha talán.
A várostól messze járnék már, de maradok.
Nem fáj, köpd le az arcom hogyha látsz.
Most elvehetnéd mindenem,
hiszen úgysem fáj már semmi sem.
Valahol nem csak napfénnyel süt rám a hold,
biztos, hogy sokkal jobb már,
Nem száll az arcomba por,
és nem fáj már többé nekem az ami volt.
Úgy vágyom a fényre, mint a tüdőm a levegőre,
Úgy akarok látni, mint soha talán.