1. Átéltem a kínok kínját, elhagytak az álmok,
Rájöttem nincs remény, semmit érek én, nem is vagyok.
2. Nem várom, hogy megbocsássad azt, hogy elköszöntem,
És mégis kérlek én, újra légy enyém, maradj velem!
R. Nem tudok élni nélküled, engedd, hogy élhessek veled!
Nem tudok mással élni már, emléked úgy börtönbe zár.
Nem tudok élni nélküled, engedd, hogy élhessek veled!
Esküszöm, mindent megteszek, hogy ezt soha ne bánd te meg.
3. Próbáltam én elfeledni minden szép emléket,
Rájöttem nem lehet, mert a képzelet hozzád vezet.
Rájöttem nincs remény, semmit érek én, nem is vagyok.
2. Nem várom, hogy megbocsássad azt, hogy elköszöntem,
És mégis kérlek én, újra légy enyém, maradj velem!
R. Nem tudok élni nélküled, engedd, hogy élhessek veled!
Nem tudok mással élni már, emléked úgy börtönbe zár.
Nem tudok élni nélküled, engedd, hogy élhessek veled!
Esküszöm, mindent megteszek, hogy ezt soha ne bánd te meg.
3. Próbáltam én elfeledni minden szép emléket,
Rájöttem nem lehet, mert a képzelet hozzád vezet.