Van az a dal (la-la-la) Lyrics

intro:
egyszer valamikor,
de talán még nem is oly rég,
volt egy elveszett rét...
oda egy patak mentén mentem én,
s velem a kérdőjelem a fejemen...
verse1:
és nemsokára jött rét, vele jólét,
napsütés és szép türkizkék lepkék,
egy kis időre, jól lettem ott tőle
egy mohás fa oldalának nekidőlve...
de a DE sanda szándéka randa esőfelleget
teregetett szét a rét felett, a nap lehet, hogy
nem kapott elég teret, mert elfogyott, és engem akkor
otthagyott perceken belül a réten egyedül,
és a fák megmondták, baj lesz,
nagy zuhé, zivatar, villámlás, jaj lesz...
nekem meg szegény fejemnek, no meg
szegény kérdőjelemnek!
és lett ott csönd, és remegés, félés...
és jöttél Te, a reménytelenség közepébe,
egy fakarddal, megmenteni engem
egy kis hülye dallal:

bridge:
la-la-la-la, te énekeltél,
la-la-la-la, én meg hallgattam,
la-la-la-la, lassan éreztem már,
la-la-la-la, minden rendben van.
verse2:
most meg megy a metró velem,
azt hiszi, visz, hagyom, higgye,
legyen neki igaza,
hazafele úgysem visz
ez a csuda-fura mély alagútú út,
ott szemben félve fut visszafelé.
kicsi álom-mások képe,
kénye-kedve vihetne akár a pokolba,
földalattibb már az sem volna...

bridge:
la-la-la-la, te énekeltél...
refr.:
már messze jár, az a nap, az a nyár,
de én tudom, még van egy dal, van egy rét,
s te ott vársz majd rám

verse3:
(hoooold it!)
na, most kéne kard ide fából,
hogy megszabadítson a mából...
lassan összefolynak a falak, fény-halak,
kavarog a gyorsfolyású patak... (And march!)
na, most kéne, hogy jöjjél Te,
a reménytelenségnek közepébe,
utat törve egy fakarddal,
megmenteni engem egy kis hülye dallal.

refr.:
la-la-la-la, te énekeltél....

refr.:
már messze jár, az a nap, az a nyár...