1. Ahol én lakom, ott virágzik az ősi szakma,
A legjobb nőknek mindig van kuncsaftja,
Kiállnak a sarokra, és dől a lé,
Csak öt perc szex, háromezerért.
Persze gumi nélkül több, ezt mindenki tudja,
Megkaphatsz mindent, hogyha futja,
Széles a skála, vérvörös a szája,
Hogy kint van az utcán, már nem bánja.
Kifesti magát, és nekidől a falnak,
A púder az arcon két centi vastag,
A miniből majdnem mindig kilóg a feneke,
Lehet, hogy nem ok nélkül van mindenből elege,
Mert hűvös az idő, reszket a teste,
A ma esti felest már kétszer lenyelte,
Repedt a sarka, ma nincs jó napja,
Ő is mint a többiek, hisztis fajta.
Egyre jobban únja, nem ma kezdte,
Vastag a combja, fáradt a teste,
Ötven év eltelt, ő meg maradt,
Egy régi dalt dúdol a bajsza alatt:
R. ||: Minden sarkon álltam már,
Minden lépcsőn ültem már. :||
Minden sarkon álltam már,
Minden lépcsőn ültem már.
2. És itt egy lány: nem túl szép fej, és milyen lábak,
Az anyjára ütött, de ki tudja, hányat,
Csak ő az, aki vele van jóban-rosszban,
Apjáról nem tudni, hogy éppen hol van,
Hisz lehet ő egy üzletember, vagy akár egy hentes,
Találgatni felesleges.
Szóval itt ez a fekete szemű, aki épp most hatodikos lenne,
Ha lenne olyan nap, amikor iskolába menne,
De nem csak lóg, van úgy, hogy nem mehet,
Mert az anyja kiküldte, és ő kéreget.
Egy pár rongyban a sarkon, a porban,
A kezét nyújtja, maszatos arcra szótlan,
Az embereket nézi és a jövőjét tudja:
Az ősi szakmát ő is megtanulja,
És pár évvel később már hallható:
- A kocsiban a szaxi csak két rugó.
Szóval eljött az a nap, amikor munkához fogott,
Anyjától átvette a stafétabotot,
Egy tuti helyet a soron, és egy régi rúzst,
És hozzá egy dalt, amit mindig fúj:
R., R.
A legjobb nőknek mindig van kuncsaftja,
Kiállnak a sarokra, és dől a lé,
Csak öt perc szex, háromezerért.
Persze gumi nélkül több, ezt mindenki tudja,
Megkaphatsz mindent, hogyha futja,
Széles a skála, vérvörös a szája,
Hogy kint van az utcán, már nem bánja.
Kifesti magát, és nekidől a falnak,
A púder az arcon két centi vastag,
A miniből majdnem mindig kilóg a feneke,
Lehet, hogy nem ok nélkül van mindenből elege,
Mert hűvös az idő, reszket a teste,
A ma esti felest már kétszer lenyelte,
Repedt a sarka, ma nincs jó napja,
Ő is mint a többiek, hisztis fajta.
Egyre jobban únja, nem ma kezdte,
Vastag a combja, fáradt a teste,
Ötven év eltelt, ő meg maradt,
Egy régi dalt dúdol a bajsza alatt:
R. ||: Minden sarkon álltam már,
Minden lépcsőn ültem már. :||
Minden sarkon álltam már,
Minden lépcsőn ültem már.
2. És itt egy lány: nem túl szép fej, és milyen lábak,
Az anyjára ütött, de ki tudja, hányat,
Csak ő az, aki vele van jóban-rosszban,
Apjáról nem tudni, hogy éppen hol van,
Hisz lehet ő egy üzletember, vagy akár egy hentes,
Találgatni felesleges.
Szóval itt ez a fekete szemű, aki épp most hatodikos lenne,
Ha lenne olyan nap, amikor iskolába menne,
De nem csak lóg, van úgy, hogy nem mehet,
Mert az anyja kiküldte, és ő kéreget.
Egy pár rongyban a sarkon, a porban,
A kezét nyújtja, maszatos arcra szótlan,
Az embereket nézi és a jövőjét tudja:
Az ősi szakmát ő is megtanulja,
És pár évvel később már hallható:
- A kocsiban a szaxi csak két rugó.
Szóval eljött az a nap, amikor munkához fogott,
Anyjától átvette a stafétabotot,
Egy tuti helyet a soron, és egy régi rúzst,
És hozzá egy dalt, amit mindig fúj:
R., R.