Majd felhőket láttok,
Majd réseket rajtuk,
Majd fényeket, mely azokon átjut.
Fent lebegtek, és nem jöttök vissza már.
Akkor egyedül lesztek, de repülhettek.
Most sokan vagytok, de nem repültök.
Csak álltok a földön, és nem merültök
Semmiben el igazán.
Majd fellélegeztek, ha jön a hajnal.
Egy sok csendből szült búskomor dallal
Elindultok messze-messze
A Tündérdomb felé.
És ott ültök majd egy felhő ölében,
Hátradőltök lomhán, kövéren
És elérkeztek arra a helyre,
Hova csak az álmok vihetnek el.
Majd réseket rajtuk,
Majd fényeket, mely azokon átjut.
Fent lebegtek, és nem jöttök vissza már.
Akkor egyedül lesztek, de repülhettek.
Most sokan vagytok, de nem repültök.
Csak álltok a földön, és nem merültök
Semmiben el igazán.
Majd fellélegeztek, ha jön a hajnal.
Egy sok csendből szült búskomor dallal
Elindultok messze-messze
A Tündérdomb felé.
És ott ültök majd egy felhő ölében,
Hátradőltök lomhán, kövéren
És elérkeztek arra a helyre,
Hova csak az álmok vihetnek el.