Egy szajha a Szajna-parton ülve
Smukkokat dobál:
Smaragdot, zafírt, ametisztet,
Rubint és opált.
Minek az ékszer, ha nem látja senki
Mögötte meg a nőt?
És nem oszt meg vele semmit,
Csak a mocskos lepedőt?
A szerelem rá sosem nézett
Mi nem emeltük kalapunk.
Ha ment az utcán, méregettük,
Csak egy köszönt neki: a Vagabund
A végenincs-esték elfogynak hamar.
Elnyeli őket a köd, a sötét,
Az ősz is megitta utolsó sörét.
refr:
A borvirágok, ha vele vannak,
A padlóra köpnek úgy mulatnak.
Korhely dalokat énekelnek,
Vele négy penny-ért kéjre kelnek.
Néhány lihegős latin éjen
- sosem túl korán -
rózsába harapó lányként táncol
A kreol bikák asztalán.
Egy férfi megáll a kokottnak háttal,
A halakat lesi. A perdita véli,
az utolsó esély - hátha megnyeri!
Előveszi minden báját, a legjobb női praktikát.
Bekap egy rágót, hogy elleplezze
az aznap esti sok piát. Ő is érzi,
ez más eset. Odaszól: Szép fiú, van tüzed??
De Beethoven nem fordul meg, mert már rég süket.
Smukkokat dobál:
Smaragdot, zafírt, ametisztet,
Rubint és opált.
Minek az ékszer, ha nem látja senki
Mögötte meg a nőt?
És nem oszt meg vele semmit,
Csak a mocskos lepedőt?
A szerelem rá sosem nézett
Mi nem emeltük kalapunk.
Ha ment az utcán, méregettük,
Csak egy köszönt neki: a Vagabund
A végenincs-esték elfogynak hamar.
Elnyeli őket a köd, a sötét,
Az ősz is megitta utolsó sörét.
refr:
A borvirágok, ha vele vannak,
A padlóra köpnek úgy mulatnak.
Korhely dalokat énekelnek,
Vele négy penny-ért kéjre kelnek.
Néhány lihegős latin éjen
- sosem túl korán -
rózsába harapó lányként táncol
A kreol bikák asztalán.
Egy férfi megáll a kokottnak háttal,
A halakat lesi. A perdita véli,
az utolsó esély - hátha megnyeri!
Előveszi minden báját, a legjobb női praktikát.
Bekap egy rágót, hogy elleplezze
az aznap esti sok piát. Ő is érzi,
ez más eset. Odaszól: Szép fiú, van tüzed??
De Beethoven nem fordul meg, mert már rég süket.