Nyakba kötött kardigán a séta délután,
A belváros ritka szépe erre jár talán.
Napfény hull a macskakőre, a szoknyáját szél
Borzolja fel, pont amikor a szívemhez ér.
A búfalóban álmodom, hogy visszanéz ma rám.
Ha így volna, odalépnék, és elmondanám:
"Két érték van a világban, nem vitatható:
A sörcsarnok víg levegője, és a dagadó.
Minden percem végében ott van
Az érzés, hogy kimondjam:
A város levendulavíz,
Holnapra elfújja a bríz.
Ezen kissé meglepődne. A sápadt napsugár
Mosolyt csalna az arcára. Irány a zengeráj!
Császárkörtét szopogatnék, egy melódiát
Elfüstölnék, s átgondolnám, hogy is van tovább.
Hazavinném, lefektetném nagy párnák közé
Puha pára fedné testünk. Mindenem övé.
A hajnalpír finom vöröse úszna homlokán,
Minden bánat elkullogna Szent Mihály lován.
A belváros ritka szépe erre jár talán.
Napfény hull a macskakőre, a szoknyáját szél
Borzolja fel, pont amikor a szívemhez ér.
A búfalóban álmodom, hogy visszanéz ma rám.
Ha így volna, odalépnék, és elmondanám:
"Két érték van a világban, nem vitatható:
A sörcsarnok víg levegője, és a dagadó.
Minden percem végében ott van
Az érzés, hogy kimondjam:
A város levendulavíz,
Holnapra elfújja a bríz.
Ezen kissé meglepődne. A sápadt napsugár
Mosolyt csalna az arcára. Irány a zengeráj!
Császárkörtét szopogatnék, egy melódiát
Elfüstölnék, s átgondolnám, hogy is van tovább.
Hazavinném, lefektetném nagy párnák közé
Puha pára fedné testünk. Mindenem övé.
A hajnalpír finom vöröse úszna homlokán,
Minden bánat elkullogna Szent Mihály lován.