Karcsú törzsed hajlik, ring az esti szélben.
Büszke nyárfa miért állsz, miért búsulsz a réten?
Majd elhozza a holnap egy zacskóban a Holdat,
Koronádra tűzi, veled marad, míg tűri.
Aztán eldőltök végleg. Mindkettőtökben érett
Vágy lesz bármi másra: az édes elmúlásra.
Pár szerelmi képzet is így ér néha véget.
Ő nem jön el, te várod, vagy eljön és megbánod.
Mindaz, mi jó lehetne, úgyse lesz már benne.
Hát pár ostoba álmot, a fának nekivágok,
És leások mélyre, az érzet fenekére.
Kitisztul a képlet: míg álmodoztam, tél lett.
Büszke nyárfa miért állsz, miért búsulsz a réten?
Majd elhozza a holnap egy zacskóban a Holdat,
Koronádra tűzi, veled marad, míg tűri.
Aztán eldőltök végleg. Mindkettőtökben érett
Vágy lesz bármi másra: az édes elmúlásra.
Pár szerelmi képzet is így ér néha véget.
Ő nem jön el, te várod, vagy eljön és megbánod.
Mindaz, mi jó lehetne, úgyse lesz már benne.
Hát pár ostoba álmot, a fának nekivágok,
És leások mélyre, az érzet fenekére.
Kitisztul a képlet: míg álmodoztam, tél lett.