- Hé! Figyelj már! Szeretsz?
- Hát persze. Csak...
Tudod: van pár dolog, amit utálok benned,
például mért kell nélkülem szórakozni menned?
Na jó én itthon várlak, sőt majd még malmozok is egész este,
s ha azt mondod hogy nem csaltál meg elhiszem neked.
De mások nem látják meg azt amit én benned!
Hiába mondják? Bébi jó a segged!
Hiába... nem vagy egy bánya,
sőt tinédzserek álma!
Csak az a baj, hogy a meséből kihagysz apró részeket!
De nem szólók érte, mert rögtön megsértődsz, sőt ha kell,
néha bögni kezdesz,
azt mondod: Vége! Elfelejtesz!
Némán tűrök, végig nézem boldogságom martalékát,
nem számít, hogy felemésztem idegrendszerem tartalékát.
Pedig mi összeillünk, hisz olyanok vagyunk, mint két tojás.
De azért van pár dolog amit utálok benned!
Például miért kell a kutyát rólam elnevezned?!
Én itt a lelkem is kiteszem, és még csak annyit sem mondasz: Dögöljél meg! - csak a rendőrlámpánál foghatom a jobb kezed.
De mások nem látják meg azt amit én benned.
Azért jó lenne legalább egy melltartót fellvenned.
Szinte nincs is rajtad ruha, ami eltakarná gyönyörű tested,
mintha azt mondanád, gyerünk bátran legeltesd a két szemed.
De nem szólók érte, mert rögtön megsértődsz, sőt ha kell,
néha bögni kezdesz,
azt mondod: Vége! Elfelejtesz!
Némán tűrök, végig nézem boldogságom martalékát,
nem számít, hogy felemésztem idegrendszerem tartalékát.
Pedig mi összeillünk, hisz olyanok vagyunk, mint két tojás.
Összeillünk hidd el, mint a gyakorló meg a testgatya,
a parfüm, meg a szar szaga.
Egy komputer meg a kapa,
egy hülye meg akinek van agya,
kocsmatöltelék meg egy kisbaba,
mint a menzakoszt és a kaja,
mint egy hajléktalan és a szappana,
te a Porshe én a Zasztava,
egy nagyfiú agya meg a hasfala,
mint a gyónás és a pap szava,
vagy a város meg a tanya,
jó tündér és a banya.
Barna a lány de szőke a haja.
Hidd el senkinek sem lesz baja.
De nem szólók érte, mert rögtön megsértődsz, sőt ha kell,
néha bögni kezdesz,
azt mondod: Vége! Elfelejtesz!
Némán tűrök, végig nézem boldogságom martalékát,
nem számít, hogy felemésztem idegrendszerem tartalékát.
Pedig mi összeillünk, hisz olyanok vagyunk, mint két tojás.
- Hát persze. Csak...
Tudod: van pár dolog, amit utálok benned,
például mért kell nélkülem szórakozni menned?
Na jó én itthon várlak, sőt majd még malmozok is egész este,
s ha azt mondod hogy nem csaltál meg elhiszem neked.
De mások nem látják meg azt amit én benned!
Hiába mondják? Bébi jó a segged!
Hiába... nem vagy egy bánya,
sőt tinédzserek álma!
Csak az a baj, hogy a meséből kihagysz apró részeket!
De nem szólók érte, mert rögtön megsértődsz, sőt ha kell,
néha bögni kezdesz,
azt mondod: Vége! Elfelejtesz!
Némán tűrök, végig nézem boldogságom martalékát,
nem számít, hogy felemésztem idegrendszerem tartalékát.
Pedig mi összeillünk, hisz olyanok vagyunk, mint két tojás.
De azért van pár dolog amit utálok benned!
Például miért kell a kutyát rólam elnevezned?!
Én itt a lelkem is kiteszem, és még csak annyit sem mondasz: Dögöljél meg! - csak a rendőrlámpánál foghatom a jobb kezed.
De mások nem látják meg azt amit én benned.
Azért jó lenne legalább egy melltartót fellvenned.
Szinte nincs is rajtad ruha, ami eltakarná gyönyörű tested,
mintha azt mondanád, gyerünk bátran legeltesd a két szemed.
De nem szólók érte, mert rögtön megsértődsz, sőt ha kell,
néha bögni kezdesz,
azt mondod: Vége! Elfelejtesz!
Némán tűrök, végig nézem boldogságom martalékát,
nem számít, hogy felemésztem idegrendszerem tartalékát.
Pedig mi összeillünk, hisz olyanok vagyunk, mint két tojás.
Összeillünk hidd el, mint a gyakorló meg a testgatya,
a parfüm, meg a szar szaga.
Egy komputer meg a kapa,
egy hülye meg akinek van agya,
kocsmatöltelék meg egy kisbaba,
mint a menzakoszt és a kaja,
mint egy hajléktalan és a szappana,
te a Porshe én a Zasztava,
egy nagyfiú agya meg a hasfala,
mint a gyónás és a pap szava,
vagy a város meg a tanya,
jó tündér és a banya.
Barna a lány de szőke a haja.
Hidd el senkinek sem lesz baja.
De nem szólók érte, mert rögtön megsértődsz, sőt ha kell,
néha bögni kezdesz,
azt mondod: Vége! Elfelejtesz!
Némán tűrök, végig nézem boldogságom martalékát,
nem számít, hogy felemésztem idegrendszerem tartalékát.
Pedig mi összeillünk, hisz olyanok vagyunk, mint két tojás.