Az élet egy csoda,
De hogy jutunk oda
Nincs járható út.
Elnyel a mélység
De valami van
Ami vissza húz.
Még hallom a hangod,
Érzem az ajkad
Az illatot
Ami tegnap volt rajtad.
És rajtam az ideg
De nem tudom mi ez
Csak rohannék,
De nem tudom kihez.
Egy csendes kis részen a Tiszánál
Fognál egy követ és kiszállnál
Már eltelt vagy száz év
És még mindíg itt tartunk
Csontokat dobnak
És mi tartjuk a markunk.
A büszkeség dagad
A zászló feszül
Hullik a magyar
A nő keveset szül.
Az eszme
Elveszve
És ő úgy tesz
Mintha keresne
Egy álmot
És már bánod
Hogy életben maradt
Mikor a legutóbb szaladt.
Te fogtad a vállát
Csak elfelejette a hálát
Miután vakon tapogatva hasraesett
És kirúgta isten lábát
Eltörte az állát
És még ő húzta a száját
Majd megtisztúlva
Tovább haladt
És még csak meg sem hagyta a számát.
Nézd ez az én harcom
És csak nekem ég az arcom
A remény bennem
Csak addíg él
Amíg én életben tartom.
Még bírja a testem
Nem kell pánikba esnem
Vannak még csodák,
Csak mond
Hogy merre keressem.
Valaki néz a felhők mögül
És lógatja lábát
Megunta hogy mindíg segít
És most befogja pofáját.
Ha kúszunk a sárba
Hát együtt tegyük
Ha megölsz egy állatot
Együtt együk
Szivem
Azt hiszem
Ha a gondjaid rám rakod
Azt is viszem
Csak szeress, és soha ne félj!
Mert ha nem bízol bennem
Semmit nem ér
az egész!
tudod ennyi és kész!
De hogy jutunk oda
Nincs járható út.
Elnyel a mélység
De valami van
Ami vissza húz.
Még hallom a hangod,
Érzem az ajkad
Az illatot
Ami tegnap volt rajtad.
És rajtam az ideg
De nem tudom mi ez
Csak rohannék,
De nem tudom kihez.
Egy csendes kis részen a Tiszánál
Fognál egy követ és kiszállnál
Már eltelt vagy száz év
És még mindíg itt tartunk
Csontokat dobnak
És mi tartjuk a markunk.
A büszkeség dagad
A zászló feszül
Hullik a magyar
A nő keveset szül.
Az eszme
Elveszve
És ő úgy tesz
Mintha keresne
Egy álmot
És már bánod
Hogy életben maradt
Mikor a legutóbb szaladt.
Te fogtad a vállát
Csak elfelejette a hálát
Miután vakon tapogatva hasraesett
És kirúgta isten lábát
Eltörte az állát
És még ő húzta a száját
Majd megtisztúlva
Tovább haladt
És még csak meg sem hagyta a számát.
Nézd ez az én harcom
És csak nekem ég az arcom
A remény bennem
Csak addíg él
Amíg én életben tartom.
Még bírja a testem
Nem kell pánikba esnem
Vannak még csodák,
Csak mond
Hogy merre keressem.
Valaki néz a felhők mögül
És lógatja lábát
Megunta hogy mindíg segít
És most befogja pofáját.
Ha kúszunk a sárba
Hát együtt tegyük
Ha megölsz egy állatot
Együtt együk
Szivem
Azt hiszem
Ha a gondjaid rám rakod
Azt is viszem
Csak szeress, és soha ne félj!
Mert ha nem bízol bennem
Semmit nem ér
az egész!
tudod ennyi és kész!