A bölcsek meg hallgattak bölcsen
És a szívünk egyszer csak megállt.
Becéztük, rugdostuk, nem mozdult
És ez így szép lassan kínossá vált.
''Baszódj meg'', a hálón üzente,
Most súlyként cipelhetjük kővé meredve,
De ha mindenki szaralak, úgysincs szükségünk rá.
A mellünk meg lángolt, hatalmasra vertük a tettektől,
Pedig még el sem jutottunk a ''bízni kezdek''-ig a ''retteg''-től.
Mert az eszünk már elment. Hagyd! Kár is keresni.
Azóta könnyebb, ha fáj is, nevetni.
Vagy bárkit szeretni, vagy mondd mennyit érzek,
Csak cirkusz meg vér kell a népnek!
Gyerünk haljon a hülye, okos van elég ne félj!
A kutya mindig ugat, fel sem tűnik a veszély,
Majd tapogat a kezünk a sötétben, minek ide fény?
A gyerek hősnek készült, és ez lett nesze.
Már majdnem azt mondtam, hogy ''baszdmeg de szar ez a mese!''
Ahol én leszek a gonosz, ott lenyomhatsz az elején.
Csak lógott a láb és húzott a farkunk maga után.
Mindig mosdani akart a kéz,
Míg a szem meg csak néz,
Hogy a szánk miért tát nagyra bután.
Hüvelykujj telefonra fordulva,
Mindennel szemben, egymásra mordulva.
Túl mélyre szúrtam? Szólj, hogyha fáj,
A ''hé faszfej, kelj fel és járj!''
Gyerünk haljon a hülye, okos van elég ne félj!
A kutya mindig ugat, fel sem tűnik a veszély,
Majd tapogat a kezünk a sötétben, minek ide fény?
A gyerek hősnek készült, és ez lett nesze.
Már majdnem azt mondtam, hogy ''baszdmeg de szar ez a mese!''
Ahol én leszek a gonosz, ott lenyomhatsz az elején.
Ezért jutunk ide megint te meg én!
Hát csak lógjon a láb
És csak mosdjon a kéz.
A szánk meg tátson bután.
A bölcsek meg hallgatnak bölcsen.
Mennyi hülye, van elég ne félj,
Csak ugat, fel sem tűnik a veszély,
Vagy tapogat, mondd minek ide fény?
A gyerek hősnek készült, és ez lett nesze.
Már majdnem azt mondtam, hogy ''baszdmeg de szar ez a mese!''
Ahol én leszek a gonosz, ott lenyomhatsz az elején,
Ezért jutunk ide megint te meg én!
Mert csak lógott a láb,
És csak mosdott a kéz,
A száj meg tátott bután.
A bölcsek meg hallgattak bölcsen
És a szívünk egyszer csak megállt.
Nincs semmi baj! Így élünk majd tovább.
És a szívünk egyszer csak megállt.
Becéztük, rugdostuk, nem mozdult
És ez így szép lassan kínossá vált.
''Baszódj meg'', a hálón üzente,
Most súlyként cipelhetjük kővé meredve,
De ha mindenki szaralak, úgysincs szükségünk rá.
A mellünk meg lángolt, hatalmasra vertük a tettektől,
Pedig még el sem jutottunk a ''bízni kezdek''-ig a ''retteg''-től.
Mert az eszünk már elment. Hagyd! Kár is keresni.
Azóta könnyebb, ha fáj is, nevetni.
Vagy bárkit szeretni, vagy mondd mennyit érzek,
Csak cirkusz meg vér kell a népnek!
Gyerünk haljon a hülye, okos van elég ne félj!
A kutya mindig ugat, fel sem tűnik a veszély,
Majd tapogat a kezünk a sötétben, minek ide fény?
A gyerek hősnek készült, és ez lett nesze.
Már majdnem azt mondtam, hogy ''baszdmeg de szar ez a mese!''
Ahol én leszek a gonosz, ott lenyomhatsz az elején.
Csak lógott a láb és húzott a farkunk maga után.
Mindig mosdani akart a kéz,
Míg a szem meg csak néz,
Hogy a szánk miért tát nagyra bután.
Hüvelykujj telefonra fordulva,
Mindennel szemben, egymásra mordulva.
Túl mélyre szúrtam? Szólj, hogyha fáj,
A ''hé faszfej, kelj fel és járj!''
Gyerünk haljon a hülye, okos van elég ne félj!
A kutya mindig ugat, fel sem tűnik a veszély,
Majd tapogat a kezünk a sötétben, minek ide fény?
A gyerek hősnek készült, és ez lett nesze.
Már majdnem azt mondtam, hogy ''baszdmeg de szar ez a mese!''
Ahol én leszek a gonosz, ott lenyomhatsz az elején.
Ezért jutunk ide megint te meg én!
Hát csak lógjon a láb
És csak mosdjon a kéz.
A szánk meg tátson bután.
A bölcsek meg hallgatnak bölcsen.
Mennyi hülye, van elég ne félj,
Csak ugat, fel sem tűnik a veszély,
Vagy tapogat, mondd minek ide fény?
A gyerek hősnek készült, és ez lett nesze.
Már majdnem azt mondtam, hogy ''baszdmeg de szar ez a mese!''
Ahol én leszek a gonosz, ott lenyomhatsz az elején,
Ezért jutunk ide megint te meg én!
Mert csak lógott a láb,
És csak mosdott a kéz,
A száj meg tátott bután.
A bölcsek meg hallgattak bölcsen
És a szívünk egyszer csak megállt.
Nincs semmi baj! Így élünk majd tovább.