Férfiszóval Lyrics

Erdõ vagy, ifju lombos, ezredéves,
Mely éjenként vad t**kokat susog,
Ott leskõdnek lapulva terebélyes
Nyugodt kéjekhez szörnyû gyilkosok,
A gyilkosok, kik mosolyodnak kését
Riadt szivemben forgatják vadúl,
Míg más tájon a szerelem s a szépség
Vígan dúdolva bölcsõket gyalul.

A szõkeséged kora hajnalég
És ûzöm egyre, loholó bolondmód,
Kiben az õrület tallója ég.
Mérföldet lép õ, fellegekbe bomlót.

Mint izzó létra, végtelent hatolt át
Vágya, de rajta szédül és hebeg,
Ki futván, égnek viszi a lajtorját
És el nem éri soha az eget.
Bronz kebled hasonló a föld rögéhez:
A végtelen, mélységes földeket
Álmodják csiraszagu istenségek.
Szeretném a**zonyként ölelni meg,

Ha forró, szomjas záporok után
Nagy roppant teste gõzöl és liheg még -
Ölelj meg, ó, most benned is talán
Minden lányt, a**zonyt egyszerre ölelnék!

Énektestû és ismeretlen
Õ, az igazi kedves mindig.
Szivünk ormán él s minket is
Szelíd erõvel odaindít.
Hogy meredekjén bátorítson,
Szerelme mély mezõkre tárul,
Ilyenkor egy-egy üstökösláng
Lelkünkbe hull a homlokárul.

Mosolya vízcsepptiszta tenger
S az õ szomoru mosolyába
Beléömlik minden más a**zony
Tisztító, éhes kacagása.

Szelíd keze csak símogat majd,
Szemébõl kibuggyan a kláris.
Zenélõ, örök sebeinkbõl
Kihajtanak még violák is!