Mint egy távolba tartó szép utazás
Melyre mindenki vágyik, de nincs út**árs.
Nekem te vagy az út és a vágy.
Úgy félek, nem vigyázol rám!
Ahogy egy gyönyörû versszakban az érzelem,
S egyetlen percben ott a végtelen.
Talán mindez vagy nekem.
Talán együtt a mindenem.
Mint egy hûs likõr, ma olyan az éj
És lassan árad szét.
Csak hûs likõr: nem árthat, csak szép
Sõt, túl szép!
Refr.
Te vagy a megígért csók
Csak benned érzem a jót
Úgy érzem mindenütt vagy
Lelkeddel szólsz igazat
Te vagy a pillanatban
És te vagy bennem a hang
Úgy érzem mindenütt vagy
Lelkembõl szólsz igazat
Hûs likõr, ma olyan az éj,
S t**okban árad szét.
Csak hûs likõr, nem árthat, csak szép.
Csókodban érzem még a napfény ízét.
A szemeid nézem, s puha bõröd színét,
Érintõ ujjaid, hogy ágaznak szét.
Pont, mint az útszélén suhanó fák,
Megérint az állandóság.
Ahogy egy gyönyörû versszakban az érzelem,
Egyetlen percedben a végtelen!
Talán mindez vagy nekem.
Talán együtt a mindenem.
Refr.
Te vagy a megígért csók
Melyre mindenki vágyik, de nincs út**árs.
Nekem te vagy az út és a vágy.
Úgy félek, nem vigyázol rám!
Ahogy egy gyönyörû versszakban az érzelem,
S egyetlen percben ott a végtelen.
Talán mindez vagy nekem.
Talán együtt a mindenem.
Mint egy hûs likõr, ma olyan az éj
És lassan árad szét.
Csak hûs likõr: nem árthat, csak szép
Sõt, túl szép!
Refr.
Te vagy a megígért csók
Csak benned érzem a jót
Úgy érzem mindenütt vagy
Lelkeddel szólsz igazat
Te vagy a pillanatban
És te vagy bennem a hang
Úgy érzem mindenütt vagy
Lelkembõl szólsz igazat
Hûs likõr, ma olyan az éj,
S t**okban árad szét.
Csak hûs likõr, nem árthat, csak szép.
Csókodban érzem még a napfény ízét.
A szemeid nézem, s puha bõröd színét,
Érintõ ujjaid, hogy ágaznak szét.
Pont, mint az útszélén suhanó fák,
Megérint az állandóság.
Ahogy egy gyönyörû versszakban az érzelem,
Egyetlen percedben a végtelen!
Talán mindez vagy nekem.
Talán együtt a mindenem.
Refr.
Te vagy a megígért csók