Olvad az idő
Mint a halvány jégvirág
És a tűnő boldogság
Majd véget ér.
Ott állsz egyedül
falevél a dombtetőn.
Álmos holdfény rádköszön,
S elfúj a szél.
Addig van remény
Minden perc ünnepel.
Hisz mindig van remény
Hinni kell ó hidd hát el!
Most élj!
Most vigyázz, hogy jól csináld,
Mert a legapróbb hibád,
Megbosszúlja önmagát.
Most élsz!
Most örülj, hogy szép a nyár,
Most örülj, hogy van ki vár
És a két karjába zár!
Most! Most! Most élsz!
Most örülj, hogy szép a nyár,
Most örülj, hogy van ki vár
És a két karjába zár.
Mint a halvány jégvirág
És a tűnő boldogság
Majd véget ér.
Ott állsz egyedül
falevél a dombtetőn.
Álmos holdfény rádköszön,
S elfúj a szél.
Addig van remény
Minden perc ünnepel.
Hisz mindig van remény
Hinni kell ó hidd hát el!
Most élj!
Most vigyázz, hogy jól csináld,
Mert a legapróbb hibád,
Megbosszúlja önmagát.
Most élsz!
Most örülj, hogy szép a nyár,
Most örülj, hogy van ki vár
És a két karjába zár!
Most! Most! Most élsz!
Most örülj, hogy szép a nyár,
Most örülj, hogy van ki vár
És a két karjába zár.