Már a szó elszáll, de amíg repül figyeld hol jár,
Mert mit mondasz az életre kel, holnap más útra terel, mit ma nem teszel.
Eszme, ideológia, haladunk az évekkel (évekkel)
Csak születünk s meghalunk az érvekkel,
Mert Isten tudja melyik véglet az, mit az élet megkövetel...
(Wolfie)
? kommuna feszül a kamura,
Választékos helyett lett maradi habi a duma,
Beszédünk rafinériája félredefiniál,
A nyelv doktora naivan haldoklókat defibrillál,
A gáz, a flash, a cool, a high, meg a sok izé,
Így hígul a magyar sablonos angol ízzé.
Nem kedvelem a szinkront,
Mert az szivárványos színt ront
A lingvisztika kőművese nem épít, hanem bont.
A kimondott szó öltöztet mint a kimonó,
De divatosan vetkőztet minket le minden hírmondó.
Mit nekünk retorika, azt se tudjuk mi az ma már,
Míg a Jóban Rosszban itt a hétköznapi memoár.
Én sem papírra írok, hanem inkább laptopon,
Hogy ne a pennémnek hegye, a klaviatúra kopjon.
Gyors a világ egyre több infó (nimfó),
Rövidül az ékezet, gyarapodik a sok bunkó.
Régi jelenség, mégis aktuális,
Bár az új élet fénysugara egyben a pusztulás is.
Már a szó elszáll, de amíg repül figyeld hol jár,
Mert mit mondasz az életre kel, holnap más útra terel, mit ma nem teszel.
Eszme, ideológia, haladunk az évekkel (évekkel)
Csak születünk s meghalunk az érvekkel,
Mert Isten tudja melyik véglet az, mit az élet megkövetel...
(Rendben MC)
Egyszer megálmodtam egy világot magamnak,
De felébredve láttam ez itt már régen egy berepedezett vakablak,
Hiszen nem nagy számvitel, csak számolni kell
Azt hogy milyen sorsra juttathat el téged három hitel.
Diszharmonikusok vagyunk ez bizony notórius,
Mindenki másból élve épül fel a bomló ritmus.
Amit ma nem teszel, megcsinálja valaki helyetted holnap,
Viselkedési mintát, munkát meg stíl*** másolnak.
Ami nem kell kidobja, mintsem a szegény ember szomja...
Dolgozzon mer' nincsen pénze, ezt így közhelyesen osztja
Úton útfélen, mert bizony valaki máson nem gázol át
Inkább könnyes szemmel tekintgetgeti a gázórát.
Értékek meg figyelmesség, ugyan má' ez mind a múlté.
Csak tanulhatsz hogyan tapos el majd téged is a pórnép,
Hiszen van mindennek helye meg ideje a világban,
Jóban, rosszban, haragosan meg illumináltan.
Ahogy mondta Wolf' az új élet fénysugara a pusztulás,
Kómás fejek közt élve minden nap egy újabb tűszúrás.
Mert ott ahol mi sem látunk át, és túl magunkon
Ott majd hogyan nyitunk kifelé a rég bezárt vaskapukon?
Már a szó elszáll, de amíg repül figyeld hol jár,
Mert mit mondasz az életre kel, holnap más útra terel, mit ma nem teszel.
Eszme, ideológia, haladunk az évekkel (évekkel)
Csak születünk s meghalunk az érvekkel,
Mert Isten tudja melyik véglet az, mit az élet megkövetel...
Mert mit mondasz az életre kel, holnap más útra terel, mit ma nem teszel.
Eszme, ideológia, haladunk az évekkel (évekkel)
Csak születünk s meghalunk az érvekkel,
Mert Isten tudja melyik véglet az, mit az élet megkövetel...
(Wolfie)
? kommuna feszül a kamura,
Választékos helyett lett maradi habi a duma,
Beszédünk rafinériája félredefiniál,
A nyelv doktora naivan haldoklókat defibrillál,
A gáz, a flash, a cool, a high, meg a sok izé,
Így hígul a magyar sablonos angol ízzé.
Nem kedvelem a szinkront,
Mert az szivárványos színt ront
A lingvisztika kőművese nem épít, hanem bont.
A kimondott szó öltöztet mint a kimonó,
De divatosan vetkőztet minket le minden hírmondó.
Mit nekünk retorika, azt se tudjuk mi az ma már,
Míg a Jóban Rosszban itt a hétköznapi memoár.
Én sem papírra írok, hanem inkább laptopon,
Hogy ne a pennémnek hegye, a klaviatúra kopjon.
Gyors a világ egyre több infó (nimfó),
Rövidül az ékezet, gyarapodik a sok bunkó.
Régi jelenség, mégis aktuális,
Bár az új élet fénysugara egyben a pusztulás is.
Már a szó elszáll, de amíg repül figyeld hol jár,
Mert mit mondasz az életre kel, holnap más útra terel, mit ma nem teszel.
Eszme, ideológia, haladunk az évekkel (évekkel)
Csak születünk s meghalunk az érvekkel,
Mert Isten tudja melyik véglet az, mit az élet megkövetel...
(Rendben MC)
Egyszer megálmodtam egy világot magamnak,
De felébredve láttam ez itt már régen egy berepedezett vakablak,
Hiszen nem nagy számvitel, csak számolni kell
Azt hogy milyen sorsra juttathat el téged három hitel.
Diszharmonikusok vagyunk ez bizony notórius,
Mindenki másból élve épül fel a bomló ritmus.
Amit ma nem teszel, megcsinálja valaki helyetted holnap,
Viselkedési mintát, munkát meg stíl*** másolnak.
Ami nem kell kidobja, mintsem a szegény ember szomja...
Dolgozzon mer' nincsen pénze, ezt így közhelyesen osztja
Úton útfélen, mert bizony valaki máson nem gázol át
Inkább könnyes szemmel tekintgetgeti a gázórát.
Értékek meg figyelmesség, ugyan má' ez mind a múlté.
Csak tanulhatsz hogyan tapos el majd téged is a pórnép,
Hiszen van mindennek helye meg ideje a világban,
Jóban, rosszban, haragosan meg illumináltan.
Ahogy mondta Wolf' az új élet fénysugara a pusztulás,
Kómás fejek közt élve minden nap egy újabb tűszúrás.
Mert ott ahol mi sem látunk át, és túl magunkon
Ott majd hogyan nyitunk kifelé a rég bezárt vaskapukon?
Már a szó elszáll, de amíg repül figyeld hol jár,
Mert mit mondasz az életre kel, holnap más útra terel, mit ma nem teszel.
Eszme, ideológia, haladunk az évekkel (évekkel)
Csak születünk s meghalunk az érvekkel,
Mert Isten tudja melyik véglet az, mit az élet megkövetel...