Én szép szeretőmet patak partra vitted,
Engem irégyelvén, lábárúl le-vetted,
Jókora répáját levesedbe tetted,
S rám haragszol, ki ezt ellenem vétetted.
Nékem kéne sírnom, hát te se bánkodgyál,
Hogy vele két-fejű tzímer állat vóltál,
Szívességed mián eggy kis vért áldoztál,
Azt hiszem meg-érte, igen szórakoztál.
Kérlek, ne vádaskodgy ama jó fiura,
Õ hozzád igazi kis cavallier vala,
Õ téged tisztele, ujjal sem únszola,
Fontold míg nem késő, tsak ezt kéri vala.
Én rám se gyűlölködgy, ki magára vessen,
Mert barátném s párom sétára engettem,
Féltő kellemetlen banya nem lehettem,
Ajándokos kedved ugyan nem sejtettem.
Botsájts-meg, mint én is meg-botsájtok néked,
Mostantúl fogva ha meg-tsókollak, érzed,
Tsókom ortzátskádon kétszeressen éget,
Fele ő felé száll, fele illet téged.
Engem irégyelvén, lábárúl le-vetted,
Jókora répáját levesedbe tetted,
S rám haragszol, ki ezt ellenem vétetted.
Nékem kéne sírnom, hát te se bánkodgyál,
Hogy vele két-fejű tzímer állat vóltál,
Szívességed mián eggy kis vért áldoztál,
Azt hiszem meg-érte, igen szórakoztál.
Kérlek, ne vádaskodgy ama jó fiura,
Õ hozzád igazi kis cavallier vala,
Õ téged tisztele, ujjal sem únszola,
Fontold míg nem késő, tsak ezt kéri vala.
Én rám se gyűlölködgy, ki magára vessen,
Mert barátném s párom sétára engettem,
Féltő kellemetlen banya nem lehettem,
Ajándokos kedved ugyan nem sejtettem.
Botsájts-meg, mint én is meg-botsájtok néked,
Mostantúl fogva ha meg-tsókollak, érzed,
Tsókom ortzátskádon kétszeressen éget,
Fele ő felé száll, fele illet téged.