Csukódó ajtó, megnyíló magány, szürke korcs némaság.
Tudja, hogy vége, de még visszanéz. Üres szemek, hideg kéz.
Azt mondtad kell még idő, hisz mindenből van kiút.
Nem dobja kötelét nyakunkra a csonka múlt.
És majd rám mosolyogsz újra, mint a megsárgult képen.
Fakó betűk, szakadt papír, eltűnt 2007-ben.
És újra mosolyogsz rám, mint a megsárgult képen.
Fakó betűk, szakadt plakát, eltűnt 2007-ben.
Lassuló idő, nem múló hiány, állandó félhomály.
Elhullott évek, fogyó remény, egy tollvonás: „eltűnt személy"
Azt mondtad kell még idő, hisz mindenből van kiút.
Nem dobja kötelét nyakunkra a csonka múlt.
És majd rám mosolyogsz újra, mint a megsárgult képen.
Fakó betűk, szakadt papír, eltűnt 2007-ben.
És újra mosolyogsz rám, mint a megsárgult képen.
Fakó betűk, szakadt plakát, eltűnt 2007-ben.
Tudja, hogy vége, de még visszanéz. Üres szemek, hideg kéz.
Azt mondtad kell még idő, hisz mindenből van kiút.
Nem dobja kötelét nyakunkra a csonka múlt.
És majd rám mosolyogsz újra, mint a megsárgult képen.
Fakó betűk, szakadt papír, eltűnt 2007-ben.
És újra mosolyogsz rám, mint a megsárgult képen.
Fakó betűk, szakadt plakát, eltűnt 2007-ben.
Lassuló idő, nem múló hiány, állandó félhomály.
Elhullott évek, fogyó remény, egy tollvonás: „eltűnt személy"
Azt mondtad kell még idő, hisz mindenből van kiút.
Nem dobja kötelét nyakunkra a csonka múlt.
És majd rám mosolyogsz újra, mint a megsárgult képen.
Fakó betűk, szakadt papír, eltűnt 2007-ben.
És újra mosolyogsz rám, mint a megsárgult képen.
Fakó betűk, szakadt plakát, eltűnt 2007-ben.