Én vagyok a bátor, a vakmerő, csodatevő fakír
Ez ami majdnem az igazság, amit a hírlap ír
Ha lenyelem a szöget, nem fáj, a harakiri élvezet
De van, amitől én is szörnyen szenvedek...
Remeg a lábam a strandokon, ha jön a fehérnép
Ha miniszoknya a buszra száll, kiver a veríték
Az idegeim elég gyengék, ha monokini elém áll
A szemem oda-vissza ugrál
Egy jó fakír, azt mondják, bármit kibír
Hát én inkább lennék szatír...
t**ok a tény, hogy a nagy fakír nehezen éli túl
Mikor az orra előtt a nő hanyagul elvonul
Nekem ez a gyenge pontom, ez az ami szinte fáj
Amire az agyam elszáll
Egy jó fakír, azt mondják, bármit kibír
Hát én inkább lennék szatír
Én jó fakír, úgy látom, már nem leszek
A vágy marja szét lelkemet...
Egy jó fakír, azt mondják, bármit kibír
Hát én inkább lennék szatír
Én jó fakír, úgy látom, már nem leszek
A vágy marja szét lelkemet
Félek, ha túl sokáig szenvedek
A vágy lesz, mi majd eltemet
Ez ami majdnem az igazság, amit a hírlap ír
Ha lenyelem a szöget, nem fáj, a harakiri élvezet
De van, amitől én is szörnyen szenvedek...
Remeg a lábam a strandokon, ha jön a fehérnép
Ha miniszoknya a buszra száll, kiver a veríték
Az idegeim elég gyengék, ha monokini elém áll
A szemem oda-vissza ugrál
Egy jó fakír, azt mondják, bármit kibír
Hát én inkább lennék szatír...
t**ok a tény, hogy a nagy fakír nehezen éli túl
Mikor az orra előtt a nő hanyagul elvonul
Nekem ez a gyenge pontom, ez az ami szinte fáj
Amire az agyam elszáll
Egy jó fakír, azt mondják, bármit kibír
Hát én inkább lennék szatír
Én jó fakír, úgy látom, már nem leszek
A vágy marja szét lelkemet...
Egy jó fakír, azt mondják, bármit kibír
Hát én inkább lennék szatír
Én jó fakír, úgy látom, már nem leszek
A vágy marja szét lelkemet
Félek, ha túl sokáig szenvedek
A vágy lesz, mi majd eltemet