A szováti templomtorony, beleakadt a szalagom.
Gyere, rózsám, akaszd ki, a nyavalya törjön ki!
Én is voltam, mikor voltam, virágok közt virág voltam,
De rossz kertészre akadtam, keze alatt elhervadtam.
Szeretett a fene soha, csak meg voltam véled szokva!
Úgy meg voltam véled szokva, el sem felejtelek soha.
Édesanyám sok szép szava, kit fogadtam, kit nem soha.
Megfogadnám, de már késő, hull a könnyem, mint az eső.
Túl a hegyen van egy malom, bánatot őrölnek azon.
Nékem is van egy bánatom, oda viszem lejártatom.
Túl a hegyen, túlvilágon, füge terem minden ágon
Én leszedtem, de nem ettem, a rózsámé nem lehettem.
Gyere, rózsám, akaszd ki, a nyavalya törjön ki!
Én is voltam, mikor voltam, virágok közt virág voltam,
De rossz kertészre akadtam, keze alatt elhervadtam.
Szeretett a fene soha, csak meg voltam véled szokva!
Úgy meg voltam véled szokva, el sem felejtelek soha.
Édesanyám sok szép szava, kit fogadtam, kit nem soha.
Megfogadnám, de már késő, hull a könnyem, mint az eső.
Túl a hegyen van egy malom, bánatot őrölnek azon.
Nékem is van egy bánatom, oda viszem lejártatom.
Túl a hegyen, túlvilágon, füge terem minden ágon
Én leszedtem, de nem ettem, a rózsámé nem lehettem.