1. Mondd, hogy lehet ilyen pontos
Az első nőm, kinek az idő fontos?
Hajnal Hajnalka drága,
Fene sem kérte, hogy bújjon ágyba.
Hogy induljon újra
Ez a szokott, szakadt, durva film,
A Déja Vu nevű revü,
Cinema-veríték menetrend szerint.
Szorít a száj, vakar a kar,
Ugyanaz a dal, ugyanaz a fal.
Felfal, pedig álmomban
Hittem, hogy az itt az máshol van.
A hab mese csak, jön a borotvaél.
Sok a gond, ha az ember egyszer, csak egyszer, egyszer él.
R. Megint egy ébredés, de nem haragszom én rád hétfőn.
Megint egy tévedés, hogy változunk és nincs még késő.
Szerdáig várok rá, s ha csütörtököt mond már péntek,
Vasárnap mégis én, csak én leszek, ki szólít téged.
2. A nap behunyorít az ablakon,
Jó napot! -hallgatom,
Ahogy a csapból kifolyólag szól
Csatornahangon a rádió:
- A verzió, B verzió. -
Tervezni jó, perverzió.
Ha oda így meg úgy az ez meg az,
Na akkor én ma végre... vagy inkább mégse?
Csikorog az elme, vigyorog az ágy,
Mondd, mi lenne,
Ha egyszer a dél is fekve lenne,
Beérném ennyivel.
Na de kelni kell, kanyarog a kifli
A vaj alatt, enni kell.
Tej a tűzhelyen, menni kell,
Lenni kell.
R.
3. Hova jár ébredni az álom?
Ma talán végre megtalálom.
Van egy arc, szembejön az utcán,
Van egy perc, s én ott leszek, de ott ám!
3. és R. egyszerre., R.
Az első nőm, kinek az idő fontos?
Hajnal Hajnalka drága,
Fene sem kérte, hogy bújjon ágyba.
Hogy induljon újra
Ez a szokott, szakadt, durva film,
A Déja Vu nevű revü,
Cinema-veríték menetrend szerint.
Szorít a száj, vakar a kar,
Ugyanaz a dal, ugyanaz a fal.
Felfal, pedig álmomban
Hittem, hogy az itt az máshol van.
A hab mese csak, jön a borotvaél.
Sok a gond, ha az ember egyszer, csak egyszer, egyszer él.
R. Megint egy ébredés, de nem haragszom én rád hétfőn.
Megint egy tévedés, hogy változunk és nincs még késő.
Szerdáig várok rá, s ha csütörtököt mond már péntek,
Vasárnap mégis én, csak én leszek, ki szólít téged.
2. A nap behunyorít az ablakon,
Jó napot! -hallgatom,
Ahogy a csapból kifolyólag szól
Csatornahangon a rádió:
- A verzió, B verzió. -
Tervezni jó, perverzió.
Ha oda így meg úgy az ez meg az,
Na akkor én ma végre... vagy inkább mégse?
Csikorog az elme, vigyorog az ágy,
Mondd, mi lenne,
Ha egyszer a dél is fekve lenne,
Beérném ennyivel.
Na de kelni kell, kanyarog a kifli
A vaj alatt, enni kell.
Tej a tűzhelyen, menni kell,
Lenni kell.
R.
3. Hova jár ébredni az álom?
Ma talán végre megtalálom.
Van egy arc, szembejön az utcán,
Van egy perc, s én ott leszek, de ott ám!
3. és R. egyszerre., R.