Zolee:
Itt jön neked haver egy kibaszott nagy pofon,
Mert Zolié a kibaszott mikrofon.
És a Kartel a kibaszott igazi szar,
Ez a szöveg mindenkit mar.
Nem kell, hogy szeress haver, de azt nem veheted el,
Hogy amit mondok, minden igaz seggfej.
Tudod ez az igazi, a mélyről tőr fel,
Sok punk seggű MC jobb ha vigyel, hogy mit szövegel.
Mert mondhatod nekem a sok pozitív szart,
De kell majd neked valaki, aki eltart,
Mert a pozitív szemeted nem fizet,
Te vizet prédikálsz, és iszod is a vizet.
Rám azt mondod, egy kibaszott negatív vagyok, és ártok,
Pedig csak őszintén vakerok, szeretnek engem ezért a haverok,
Nekem meg ez ami fontos, rád pedig szarok.
Az alkohol, a punci, a buli ami számít,
Nekem ebből az élet eleget szállít,
Mert szerencsés vagyok mint Lucky Luke.
Ez ami érdekel, a rózsaszín lyuk.
Én olyan vagyok haver, mint Lucky Luciano,
Pedig nem vagyok más, csak egy kibaszott gádzsó.
Neked is van haverod, de nekem is van haverom,
Az Ogli G meg a Kicsi Tyson,
És ő mondja, hogy magyar férfi meg a**zony,
Hozzátok szól a Smith and Wesson.
Mert mindenem ami van, csak én vagyok,
És egy gyors sávban élek akárcsak a nagyok.
Refrén:
Lóry:
A szarban nősz fel, és nincs mit enned,
Mindig fázol, és csak gyűlölet van benned.
Töröld meg a szemedet kisöreg, és törj ki,
Mutasd meg nekik, hogy nem vagy akárki.
Tele leszel lével, és tiéd a sok hülye ribanc,
Nekik csak ez számít, hát ez a gubanc.
De ennyi az élet, ennyit ér haver, amennyit érek.
Üveg a kézben, és a gázon a láb,
És nem kerülhet elém semmilyen gát,
Mert mindenki baszogat, de szart sem ér nekem,
Mert csak az Isten ítélhet meg engem.
Csak hajtom a pénzem, és hajtom a pinát,
Csak van valaki, aki elmond egy imát értem,
Hogy mennyit értem, mert én mindig adtam, és sohasem kértem.
Refrén:
Zolee:
Gurulnak a felesek, és szívnak a fasza gyerekek,
Semmi sem változik, csak szarabb a szar helyett.
Vártam, hogy valaki majd segít nekem,
De nem mozdult meg senki, hogy bármit is tegyen.
A világ ellen vagyok, és senkit nem érdekel,
Hogy meddig jutok el, és mennyit érek el.
Az élet egy strici, a pina meg a pia hív,
Én meg megyek haver, amíg csak dobog a szív.
Álmodom, hogy a mennyekbe jutok,
De a pokolban csak egy kibaszott rab vagyok.
Egy játékos mint a Dopeman,
Kell még pár adag és minden rendben.
Szárítsd fel a könnyedet, és húzd meg a ravaszt,
Ne lássanak sírni, nem érdemlik meg azt,
Hogy megtudják haver, hogy kivagy.
Én vagyok a strici az élet meg a ribanc.
Ráteszem a pénzem a kurvára,
Tudod, elbukom, vagy bejön, de kurvára.
Mert ez itt 199-kibaszott-7, a legjobb bukszákat szopatom szét,
Mert még mindig én vagyok a pinapecér
És az összes puncit üldözöm csak ezért, hogy enyém
legyen az a rózsaszín lyuk,
A Kartel meg én, mindet hanyatt vágjuk.
Z-O-L-I, mégegyszer nyomulok, és Isten tudja csak,
hogy meddig is jutok.
Itt jön neked haver egy kibaszott nagy pofon,
Mert Zolié a kibaszott mikrofon.
És a Kartel a kibaszott igazi szar,
Ez a szöveg mindenkit mar.
Nem kell, hogy szeress haver, de azt nem veheted el,
Hogy amit mondok, minden igaz seggfej.
Tudod ez az igazi, a mélyről tőr fel,
Sok punk seggű MC jobb ha vigyel, hogy mit szövegel.
Mert mondhatod nekem a sok pozitív szart,
De kell majd neked valaki, aki eltart,
Mert a pozitív szemeted nem fizet,
Te vizet prédikálsz, és iszod is a vizet.
Rám azt mondod, egy kibaszott negatív vagyok, és ártok,
Pedig csak őszintén vakerok, szeretnek engem ezért a haverok,
Nekem meg ez ami fontos, rád pedig szarok.
Az alkohol, a punci, a buli ami számít,
Nekem ebből az élet eleget szállít,
Mert szerencsés vagyok mint Lucky Luke.
Ez ami érdekel, a rózsaszín lyuk.
Én olyan vagyok haver, mint Lucky Luciano,
Pedig nem vagyok más, csak egy kibaszott gádzsó.
Neked is van haverod, de nekem is van haverom,
Az Ogli G meg a Kicsi Tyson,
És ő mondja, hogy magyar férfi meg a**zony,
Hozzátok szól a Smith and Wesson.
Mert mindenem ami van, csak én vagyok,
És egy gyors sávban élek akárcsak a nagyok.
Refrén:
Lóry:
A szarban nősz fel, és nincs mit enned,
Mindig fázol, és csak gyűlölet van benned.
Töröld meg a szemedet kisöreg, és törj ki,
Mutasd meg nekik, hogy nem vagy akárki.
Tele leszel lével, és tiéd a sok hülye ribanc,
Nekik csak ez számít, hát ez a gubanc.
De ennyi az élet, ennyit ér haver, amennyit érek.
Üveg a kézben, és a gázon a láb,
És nem kerülhet elém semmilyen gát,
Mert mindenki baszogat, de szart sem ér nekem,
Mert csak az Isten ítélhet meg engem.
Csak hajtom a pénzem, és hajtom a pinát,
Csak van valaki, aki elmond egy imát értem,
Hogy mennyit értem, mert én mindig adtam, és sohasem kértem.
Refrén:
Zolee:
Gurulnak a felesek, és szívnak a fasza gyerekek,
Semmi sem változik, csak szarabb a szar helyett.
Vártam, hogy valaki majd segít nekem,
De nem mozdult meg senki, hogy bármit is tegyen.
A világ ellen vagyok, és senkit nem érdekel,
Hogy meddig jutok el, és mennyit érek el.
Az élet egy strici, a pina meg a pia hív,
Én meg megyek haver, amíg csak dobog a szív.
Álmodom, hogy a mennyekbe jutok,
De a pokolban csak egy kibaszott rab vagyok.
Egy játékos mint a Dopeman,
Kell még pár adag és minden rendben.
Szárítsd fel a könnyedet, és húzd meg a ravaszt,
Ne lássanak sírni, nem érdemlik meg azt,
Hogy megtudják haver, hogy kivagy.
Én vagyok a strici az élet meg a ribanc.
Ráteszem a pénzem a kurvára,
Tudod, elbukom, vagy bejön, de kurvára.
Mert ez itt 199-kibaszott-7, a legjobb bukszákat szopatom szét,
Mert még mindig én vagyok a pinapecér
És az összes puncit üldözöm csak ezért, hogy enyém
legyen az a rózsaszín lyuk,
A Kartel meg én, mindet hanyatt vágjuk.
Z-O-L-I, mégegyszer nyomulok, és Isten tudja csak,
hogy meddig is jutok.