Nem látom, mégis itt van és
Nincs vonal, mégis hív,
Nincs zár az ajtókon, de mégis bezár
Nem hallom, mégis itt beszél
Nincs szíve, mégis sír
Nem enged elmenni, de hűvös, mint a jég
Rám sem néz, rám sem szól,
Le se fog, be se zár
Önmagamtól tart csak távol
Rám sem néz, rám sem szól,
Le se fog, ki se zár,
A karjai közt rabként élek rég
Úgy szeret, hogy közben még valami fáj
Úgy vág át, hogy jónak látszik mind, de hazugság
Úgy vigyáz, rám figyel, hogy soha nem enged el
Senki más nem ölelt így
Senki más nem szorít így
Senki más nem karmol így
Senki más nem szeret így
Senki más nem gyűlöl így
Nem érzem, mégis átkarol,
Nincs szíve, mégis sír
Nem enged elmenni, de hűvös, mint a jég
Nincs vonal, mégis hív,
Nincs zár az ajtókon, de mégis bezár
Nem hallom, mégis itt beszél
Nincs szíve, mégis sír
Nem enged elmenni, de hűvös, mint a jég
Rám sem néz, rám sem szól,
Le se fog, be se zár
Önmagamtól tart csak távol
Rám sem néz, rám sem szól,
Le se fog, ki se zár,
A karjai közt rabként élek rég
Úgy szeret, hogy közben még valami fáj
Úgy vág át, hogy jónak látszik mind, de hazugság
Úgy vigyáz, rám figyel, hogy soha nem enged el
Senki más nem ölelt így
Senki más nem szorít így
Senki más nem karmol így
Senki más nem szeret így
Senki más nem gyűlöl így
Nem érzem, mégis átkarol,
Nincs szíve, mégis sír
Nem enged elmenni, de hűvös, mint a jég