Bennem ég a vágy, fellobban még a láz,
Mondd el merre jársz.
Szívemben olvad a jég, Te vagy a nap és az éj,
Legyen úgy ahogy rég.
Tudom, hogy nem ez a vég, tudom, hogy féltesz még,
Hittem, hogy Te vagy a cél, ami éltet rég.
Álmomban velem vagy még, azt hittük sosem elég,
de elmentél.
Refr.: Darabokra szakítod a szívemet, úgy fáj.
Minden mozdulatod bennem él tovább.
Szívem téged soha el nem enged már,
Még mindig rád vár.
Darabokra szakítod a szívemet, úgy fáj.
Minden mozdulatod bennem él tovább.
Hogyha menned kell hát mért is maradnál,
Most már sírni ká-á-ár!
Tomboló viharként pereg az élet még, egyedül félek én.
Azt írta nekem a sors, hogy újból átkarolsz,
Csak gyere és szólj.
Tudod, hogy nem ez a vég, tudom, hogy féltesz még,
Hittem, hogy Te vagy a cél, ami éltet rég.
Álmomban velem vagy még, azt hittük sosem elég,
de elmentél.
Mondd el merre jársz.
Szívemben olvad a jég, Te vagy a nap és az éj,
Legyen úgy ahogy rég.
Tudom, hogy nem ez a vég, tudom, hogy féltesz még,
Hittem, hogy Te vagy a cél, ami éltet rég.
Álmomban velem vagy még, azt hittük sosem elég,
de elmentél.
Refr.: Darabokra szakítod a szívemet, úgy fáj.
Minden mozdulatod bennem él tovább.
Szívem téged soha el nem enged már,
Még mindig rád vár.
Darabokra szakítod a szívemet, úgy fáj.
Minden mozdulatod bennem él tovább.
Hogyha menned kell hát mért is maradnál,
Most már sírni ká-á-ár!
Tomboló viharként pereg az élet még, egyedül félek én.
Azt írta nekem a sors, hogy újból átkarolsz,
Csak gyere és szólj.
Tudod, hogy nem ez a vég, tudom, hogy féltesz még,
Hittem, hogy Te vagy a cél, ami éltet rég.
Álmomban velem vagy még, azt hittük sosem elég,
de elmentél.